„2023. november 28-án a kaliforniai Pine Flatben lévő otthonomból a Great Western Divide-on át a Felső Kern folyóhoz vezettem. Azért jöttem, hogy filmre vegyek egy fát. A levelek narancssárgák voltak. Néhány percen belül olyan dolgok kezdtek történni, amelyeket nem terveztem. Azt gondoltam, a francba. Az elmúlt néhány évben számos erdőtűz égett ezen a területen. A szemem előtt zajló történések ennek voltak köszönhetőek. Elkezdtem filmezni, de ekkor megtámadtak a levegőből. Háború. Úgy volt, hogy a filmem egy pontosan olyan hosszúságú, nem-narratív film lesz, mint Godard Kifulladásig (1960) című alkotása, de végül mégis valami más lett belőle. Ez a Kifulladásig (2023).” - James Benning, rendező
„James Benning alkotói életműve különleges helyet foglal el fesztiválunk alapvető identitásának megteremtésében, és már a kezdetektől egyfajta állásfoglalásnak tekintettük ennek a filmnek a beválogatását. A BIFF filmprogramja függetlenül áll a hazai kulturális palettán filmművészeti örökségünk védelmében. Benning egyetlen beállítása szintén így áll 2024-ben egymagában, de töretlenül, 86 percen keresztül. Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjére mi így emlékezünk – és szeretnénk emlékezni az idők végezetéig. Azoknak a nézőinknek ajánlom ezt a filmet, akik készek hosszú utat megtenni egy maradandó mozgóképes élményért itt, 2024 Magyarországán.” - Rév Dániel, a szekció kurátora
Filmhu ajánló:
“Bár az első BIFF jócskán tartogat máshol nem látható ritkaságokat, James Benning 86 perces kísérleti dokumentumfilmje ezek közül is kiemelkedő ínyencség. A Breathless lényegében a hetedik művészet új lehetőségeit kutató rendező csattanós válasza Jean-Luc Godard 1960-as klasszikusára, a „hullámindító” Kifulladásig-ra. A cím mellett a 86 perces játékidő is megegyezik a francia újhullám alapművével, ám a többi hasonlóság már inkább csak közvetve érvényesül. A Godard előtti tisztelgés elsősorban annak szól, hogy Benning,
a francia mesterhez hasonlóan a médium határait keresi, sokszor akár provokatív, elidegenítő eszközökkel. A Breathless egyetlen beállítása egy útmenti fa sorsát követi. A fix kameraállás egy munkáscsapatot mutat, akik kivágják a fát, majd kivonszolják a darabjait a képkivágatból. Slow cinema? Provokáció? Trollkodás? Kicsit talán mindhárom. Az installációra emlékeztető kísérleti filmet Benning egy hétköznapi utazása ihlette: „2023. november 28-án a kaliforniai Pine Flatben lévő otthonomból a Great Western Divide-on át a Felső Kern folyóhoz vezettem. Azért jöttem, hogy filmre vegyek egy fát. A levelek narancssárgák voltak. Néhány percen belül olyan dolgok kezdtek történni, amelyeket nem terveztem. Azt gondoltam, a francba. Az elmúlt néhány évben számos erdőtűz égett ezen a területen. A szemem előtt zajló történések ennek voltak köszönhetőek. Elkezdtem filmezni, de ekkor megtámadtak a levegőből…” – jellemezte munkáját a rá jellemző titokzatossággal a rendező.
Első avantgárd művét 1972-ben készítette el James Benning, aki nem sokkal később már egész estés kísérleti filmeket forgatott. 1978 és 1985 között projektoros installációkkal foglalkozott, illetve 1977 és 1980 között a kaliforniai és az oklahomai egyetemeken tanított. Az 1980-as évek vége óta a Los Angeles melletti Val Verdében él. Továbbra is tanít a California Institute of Arts-ban, ahol művein keresztül kísérleti filmesek újabb és újabb generációi ismerkednek meg ezzel a művészeti formával. Életművének egyik különösen fontos aspektusa az amerikai táj – Benning filmjei gyakran tanulmányozzák a természetet és az emberiség behatolását ebbe az érintetlen világba.
dialógus nélkül
Cinéma du Réel '24 (versenyprogram)
Allensworth (2022)
The United States of America (2022)
L. Cohen (2018)
Ten Skies (2004)
American Dreams: Lost And Found (1984)
Operatőr / Cinematography: James Benning
Forgatókönyv / Screenwriter: -
Producer: -
Vágó / Editor: -
Zene / Music: -
Hazai forgalmazó / Distributor: -
Színes / Colour: színes
perc / min: 86 perc
