La Gradiva

Végzős francia középiskolások osztálykirándulását követjük végig Nápoly városába. Ottlétük alatt a diákok ellátogatnak többek között Pompeii maradványaihoz, feltúráznak a Vezúvhoz, megnézik a Nápolyi Régészeti Múzeumot, valamint csatangolnak a városban és a tengerparton. A cselekmény során megismerhetjük Tonit (Colas Quignard), családi szálak fűzik a dél-olasz városba nagyszülei révén, és legjobb barátját, az osztályszívtipróját, Jamest (Mitia Capellier-Audat), valamint a művészetek iránt lelkesen érdeklődő Suzanne-t (Suzanne Gerin), illetve osztályfőnöküket, Mercier Tanárnőt. A kirándulást belebegi az elkerülhetetlennek tűnő kérdés, hogy mégis ki, mit fog csinálni a középiskola után. Különös feszültséget ad a filmnek a fiatalok eltávolodása egymástól: nagyon más életutak látszanak kirajzolódni, valamint az érdeklődési körökben sincs jelentős átfedés.
‍
A címben szereplő „gradiva” szó szerint a haladó/lépkedő nőt jelenti, egy ókori római domborműre utal, amit Wilhelm Jensen német író tett híressé 1903-as Gradiva: Pompeji phantasma című kisregényében, amiről később Freud még elemzést is írt, amelyben a Gradiva-figurát a vágy, a tudattalan emlékek és az elfojtás feloldásának szimbólumaként értelmezte. Marine Atlan filmjének egyik központi kérdése, hogy mit jelentenek a mai középiskolás diákoknak ennek a letűnt kornak és annak az egyik legsúlyosabb tragédiájának a művészeti lenyomatai, amikkel szembe találják magukat az osztálykirándulás során. A La Gradivában a megállíthatatlan, rémisztő, azonban kétségkívül lebilincselő természeti folyamatok párhuzamba kerülnek a hasonlóan megállíthatatlannak tűnő belső lelki folyamatokkal, amik ezekben a fiatalokban kavarognak, és hasonlóképpen végigsöpörnek rajtuk.

Semaine de la Critique 2026 - Grand Prix AMI Paris
Melbourne International Film Festival - Bright Horizons Award
Deauville Film Festival - Prix d’Ornano-Valenti
Toronto International Film Festival 2026 - Centrepiece szekció
BFI London Film Festival 2026

Marine Atlan operatőr, forgatókönyvíró és rendező. Filmes pályáját operatőrként kezdte, és olyan kiemelkedő francia filmeket fényképezett, mint a Jessica Forever (Jonathan Vinel, Caroline Poggi, 2018), a Nos Cérémonies (Simon Rieth, 2023), vagy éppen a Queens of Drama (Alexis Langlois, 2024), valamint a L’Engloutie (Louise Hémon, 2025), amelyért César-díjra jelölték. Rendezett korábban rövidfilmeket, amelyek többek között a Berlinale-n, Clermont-ban és Brive-ban nyertek díjakat, 2026-ban azonban elkészítette első nagyjátékfilmjét, a a La Gradivát, amely a cannes-i Kritikusok Hete szekciójában versenyzett, és el is nyerte annak fődíját. Marine Atlan kétségkívül az egyik legeredetibb hangja lehet a kortárs európai filmművészetnek.

Les amours vertes (2016) - rövidfilm
Daniel fait face (2018)

Rendező: Marine Atlan
Szereplők: Colas Quignard, Suzanne Gerin, Mitia Capellier-Audat, Antonia Buresi
Operatőr: Pierre Mazoyer, Marine Atlan
Forgatókönyv: Marine Atlan, Anne Brouillet
Producer: Inès Daïen Dasi
Vágó: Guillaume Lillo
Zene: -
Hazai forgalmazó: Budapest Film
Színes
145 perc